malacka

A tengerimalac szervezete nem képes a glükozból aszkorbinsavat előállítani, ezt a számára vitaminná vált létfontosságú szerves molekulát a táplálékkal veszi fel.

 C-vitamin a legtöbb növényben szintetizálódik, és az aszkorbinsavat számos állat is megtermeli a maga számára. A gerinctelen állatok és a rovarok aszkorbinsav-szintézisre képtelenek. A gerincesek ősibb csoportjai, az ősibb halak, kétéltűek, hüllők és a kevésbé fejlett madarak a veséjükben termelték az aszkorbinsavat, mivel a glikogént, az aszkorbinsav szintézisének legfőbb forrását ezeknél a vese tárolta. Az emlősöknél, melyek az emlősszerű hüllőkből alakultak ki, az állandó testhőmérséklet (melegvérűség) kialakulása, a növekvő stressz és a gyorsabb anyagcsere közrejátszott abban, hogy az aszkorbinsav-termelés már ne a vesében, hanem az egyre nagyobb szerepet betöltő májban mehessen végbe. Míg az evolúciósan ősibb madaraknál (pl. a csirkéknél, kacsáknál, galamboknál, ölyveknél) az aszkorbinsav biószintézise a vesében történik, az énekesmadár alakúaknál (Passeriformes) egyes fajok a májban és a vesében is szintetizálnak aszkorbinsavat, mások ezt már csak kizárólag a májban állítják elő.

C-vitamin tartalom:

Áfonya - 13, 5 mg   

Alma/Apple, hámozatlan - 5, 7 mg    

Alma/Apple, hámozott - 4 mg    

Ananász - 15, 4 mg    

Articsóka - 11, 7 mg   

Arugula, borsmustár - 15 mg   

Banán/Banana - 9, 1 mg     

Barack - 10 mg    

Bazsalikom, a zsenge levele - 18 mg  

Birsalma - 15 mg     

Cékla - 4, 9 mg   

Cékla levele - 30 mg   

Cikória - 2, 8 mg  

Cikória, katángkóró levele - 24 mg  

Citrom, héj nélkül - 53 mg  

Cseresznye - 7 mg    

Csicsóka - 4 mg   

Datolyaszilva - 7, 5 mg  

Édes pirospaprika - 190 mg  

Édes sárgapaprika - 183, 5 mg  

Édesburgonya/batáta - 22, 7 mg        

Édesrépa - 25 mg    

Endívia, széles levelű - 6, 5 mg  

Fehér libatop/fehér libaparéj - 80 mg  

Fejeskáposzta - 51 mg  

Földieper - 56, 7 mg   

Francia sóska - 48 mg   

Görögdinnye - 9, 6 m   

Grapefruit fehér- 33, 3 mg  

Grapefruit vörös - 38, 1 mg    

Guajáva - 183, 5 mg   

Gyermekláncfű / pitypang - 35, 5 mg   

Kanalas káposzta - 130 mg   

Kapor zöldje - 85 mgKaralábé - 62 mg    

Karfiol - 46, 4 mg   

Kaszaba dinnye - 16 mg    

Kelbimbó - 85 mg  

Kelkáposzta, Savoyai - 31 mg  

Kerti zsázsa - 69 mg  

Kínai kel, Pakchoi bordáskel - 45 mg     

Kínai kel, Petsai - 27 mg    

Kivi - 98 mg   

Koriander zöldje/kínai petrezselyem - 27 mg    

Körte - 4 mg  

Kukorica, fehér, zsenge - 6, 8 mg  

Leveles kel - 35, 3 mg   

Leveles kel, fodros - 120 mg    

Lucerna, zsenge - 8, 2 mg   

Málna - 25, 0 mg   

Mandarin - 30, 8 mg  

Mangó - 27, 7 mg    

Mángold - 30 mg   

Mustár zöldje - 70 mg  

Narancs - 53, 2 mg  

Nektarin - 5, 4 mg  

Okra/bámia/gyombó - 21, 1 mg   

Őszibarack - 6, 6 mg   

Papaya - 61, 8 mg  

Paradicsom - 19, 1 mg  

Pasztinák - 17 mg  

Petrezselyem - 133 mg  

Porcsin - 21 mg   

Retek - 22, 8 mg   

Római saláta - 24 mg  

Sárgadinnye, kantalup - 42, 2 mg  

Sárgadinnye, mézdinnye - 24, 8 mg   

Sárgarépa- 9, 3 mg   

Spárga - 13, 2 mg   

Spárgakel / brokkoli - 93, 2 mg

Spenót - 28, 1 mg   

Sütőtök - 9 mg   

Szeder - 21 mg   

Szilva - 9, 5 mg   

Szőlő/Grape - 10, 8 mg   

Tarlórépa - 21, 1 mg  

Tépősaláta - 18 mg  

Tök, nyári fajták/Squash,summer - 14, 8 mg   

Tök, téli fajták/Squash,winter - 12, 3 mg   

Uborka, hámozatlan- 5, 3 mg  

Uborka, hámozott - 2, 8 mg   

Útifű/Plantain - 18, 4 mg     

Vízitorma/Watercress - 43 mg  

Vöröskáposzta/Red cabbage - 57 mg  

Zeller levele/Celery- 7 mg   

Zöld citrom / lime - 29, 1 mg  

Zöldborsó - 40 mg  

Zöldborsó, hüvelyestől - 60 mg  

Zöldpaprika - 89, 3 mg   

 A C-vitamin története:

A skorbutról írások már időszámításunk előtt megjelentek, az Ótestamentumban és egyiptomi papirusztekercseken is említést tesznek róla, egyik értekezésében Hippokratész is körülírja. Az ókorban rettegett betegségként tartották számon, tél végén, tavasz elején főleg a nyomorban élőket tizedelte, és hadjáratok, háborúk idején is tombolt. A nagy földrajzi felfedezések korszakában, és később is, a hosszabb hajóutak során a „tengeri pestis" tömegesen szedte áldozatatait. Jacques Cartier francia felfedező Kanada partjainál a bennszülött indiánoknak köszönhetően fehér cédrus tűleveleiből készült főzettel mentette meg a legénység beteg tagjait a haláltól, a későbbi hajóútak során emberei egyebek mellett savanyú káposztát, citrusféléket, sárgarépalekvárt és malátasűrítményt is kaptak, így kerülve el a skorbutot. Mindez azonban hamar feledésbe merült.James Lind skót hajóorvos 1747-ben a Salisbury hajón tengerészek kis csoportjaival kísérletezett, különböző szereket próbálva ki a skorbut ellen. John Woodall sebész 1617-ben kiadott „Az orvos kézikönyve" c. munkáját is figyelembe véve, 1753-ban, James Lind megírta a „A treatise of the scurvy" című könyvét, melyben a skorbut lehetséges kezelésére a citrusfélék fogyasztását ajánlotta. Felfedező útjain James Cook kapitány a legénység étrendjébe már savanyúkáposztát és gyümölcsleveket is beiktatott, ennek köszönhetően senki sem betegedett meg skorbutban. A tanulmányáért, amelyben mindezt leírta, a Royal Society Társaság 1776-ban a Copley-éremmel tüntette ki. A Brit Tengerészet, késve, csak 1795-ben rendelte el, hogy valamennyi angol tengerjáró hajó fedélzetén legyen citrusféle. 1907-ig a skorbutot csupán emberi betegségnek tekintették, ekkor Holst és Frohlich kísérleti úton tengerimalacon véletlenül skorbutot hozott létre, így fedezték fel a C-vitamint. Szent-Györgyi Albert, és Joseph L. Svirbely amerikai vendégkutató a szegedi egyetem laboratóriumában tengerimalacok mellékvesekérgéből izolált aszkorbinsavat, ezt hexuronsavnak nevezték el. Erről bebizonyosodott, hogy azonos a Holst és Fröhlich által 1907-ben fölfedezett C-vitaminnal. Tanulmányuk, melyben felfedezésükről számoltak be, a Nature című tudományos folyóirat 1932. április 16-i számában jelent meg. 1933-ban Szent-Györgyi Albertnek paprikából sikerült nagyobb mennyiségű C-vitamint kivonnia. 1933-ban Norman Haworth brit vegyész és Tadeus Reichstein lengyel születésű svájci vegyész egymástól függetlenül megállapították a kémiai szerkezetét. A C-vitamin szintetikus előállítását 1934-ben Baselban kezdték meg. 1937-ben „a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért" Szent-Györgyi Albert fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott. A C-vitamint a skorbutot megelőző hatására utalva nevezték el aszkorbinsavnak, vagyis skorbutmentesnek.Az emberszabású főemlősők, az ember, egyes hal- és madárfajok (pl. lesőharcsa, füstifecske), és egyes emlősők, mint pl. a gyümölcsevő denevérek és a tengerimalacok, elvesztették azkorbinsav-szintetizáló képességüket. A reakciósor négy lépése enzimek közreműködésével a máj- ill. egyes fajoknál a vese sejtjeiben játszódik le. A szintézis három lépését katalizáló enzim a szervben jelen van, csupán az utolsó lépést katalizáló enzimfehérje, az L-gulonolakton-oxidáz (L-gulono-gamma-lakton oxidáz - GLO) hiányzik, mivel ennek génje az evolució során többszörös mutációt szenvedett. E génmutációk feltételezhetően valamikor a kréta időszak vége - oligocén korszak között következtek be, amikor számos hüllő kipusztulását követően a szárazföldön az emlősök fejlődése felgyorsult. A trópusi vagy szubtrópusi területeken gazdag táplálékforrás állt az ott élők rendelkezésére, aszkorbinsav-szükségletüket bőségesen fedezték a gyümölcsök, levelek, növények. M. Nishikimi és tsai (1992) megállapították, hogy a tengerimalacnál az L-gulonolakton-oxidáz pszeudogén kevesebb mint 20 millió éve szenvedett mutációt.

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat