malacka

                                 Tartás, ápolás   

Ha megfelelően szeretnénk tartani tengerimalacunkat, nem árt, ha tudjuk, hogyan élnek természetes körülmények között ezek az állatok.
Még ha kalitkában vagy ketrecben tartjuk is a tengerimalacot, kellő odafigyeléssel otthonossá varázsolhatjuk a környezetét, némiképp hasonlóvá téve az eredeti élőhelyéhez.

Természetes élőhely:
A világon mindenütt ismert szelíd tengerimalac egyáltalán nem fordul elő a szabad természetben! Egyik lehetséges őse viszont, az alföldi tengerimalac Dél-Amerikában meglehetősen gyakori. Az ott élő emberek fél vad körülmények között tartják ezeket a rágcsálókat már évszázadok óta. Manapság is ezerszám lebzselnek a falvakban a házak körül, ahol a kiszórt ételmaradékot fogyasztják. A Tschudi-féle alföldi tengerimalac, amely szintén lehetséges őse a háziasított alaknak, kissé távolabb él az emberi környezettől. Többnyire hegyvidékek lakója Dél-Amerikában, és egészen 4200 méteres magasságokba is felhatol. A tengerimalac-rokonság számos faját találhatjuk meg az eltérő élőhelyeken (mocsarak, szavannák, hegyvidék), a sűrű esőerdőket azonban az állatok elkerülik. Üregekben, 5-10 fős csoportokban laknak: természetes vagy más állatok által ásott barlangokat választanak ki erre a célra. Csak ha ilyet nem találnak, akkor kezdenek neki maguk az ásásnak. A tengerimalac-üreg nem túl mély, és nem is zegzugos, elágazó, mindössze menedékül és fészkelőhelyül szolgál a kis rágcsálóknak.

Tartása az ember otthonában
A tengerimalac nem különösebben igényes az elhelyezését illetően, viszont általában jobban érzi magát fajtársaival együtt. Két hímet azonban ne tartsunk együtt, főleg ha nőstény is van a közelükben. A kanok ugyanis óhatatlanul össze fognak verekedni. Egy jó tengerimalac-lakhely elsősorban legyen száraz, huzatmentes, de ugyanakkor jól szellőztethető is. A tengerimalac egészségét ugyanis leginkább a nedves és huzatos elhelyezés veszélyezteti. Akár csak a többi háziállatra, a tengerimalacra is illik a "minél nagyobb a ketrec, annál jobb" elv. Egy magányos tengerimalacnak legalább 60x40 centiméter alapterületű férőhelyre van szüksége. Ha kettőt vagy többet tartunk, természetesen növelnünk kell lakhelyük nagyságát.

Különféle ketrectípusok
A ketrecvásárlást egy állatfelszerelés-üzletben tartott látogatással kezdhetjük, ahol a szóba jöhető ketrecek széles választékával találkozhatunk. Legtöbbjük műanyag alsó- és drótháló felsőrésszel készül. Ügyeljünk arra, hogy a műanyag tálca oldalfalai elég magasak legyenek, így a tengerimalacot meggátolhatjuk abban, hogy kiszórja a szénát és a forgácsot a szoba padlójára. Aki egy kicsit is járatos a barkácsolásban, maga is elkészítheti a tengerimalac lakhelyét. Ennek az az előnye, hogy a ketrec olyan és akkora lesz (remélhetőleg), amilyet és amekkorát szerettünk volna. Általában ezek a lakhelyek nem igényelnek fedelet. A tengerimalac sem mászni, sem ugrani nem tud, így nem próbál meg elszökni. Ha azonban van otthon kutyánk, macskánk, görényünk vagy egyéb hasonló ragadozónk is, célszerű a ketrecet tetővel ellátni. Ne tartsuk együtt a tengerimalacot hobbiegérrel, patkánnyal vagy hörcsöggel. Egy nyúllal viszont nagyon jól megértik egymást. Ha magunk építjük a ketrecet, szereljünk be egy "emeletet" is, ahová kis létra vezet fel. Az emelet alatti rész egyfajta menedékül is szolgál a tengerimalacnak. A kiszolgált akváriumok nem megfelelőek a tengerimalac tartásához, mert elégtelen a szellőzésük.

Elhelyezés a lakásban
Tengerimalacunkat nyugodtan tarthatjuk egész évben a lakásban - így sokkal többet leszünk együtt vele, és jóval szelídebb lesz az állat. A tengerimalac társas lény, sokszor hallatja élénk, visító hangját. Ha csak egy kis ketrecet tudunk lakhelyként nyújtani neki, engedjük naponta futkározni egy kicsit a lakásban.

Tengerimalac a kertben
Ha azt szeretnénk, hogy az állat levegőzzön egy kicsit, a legegyszerűbb, ha ketrecestül kivisszük a kertbe vagy az erkélyre. Erre csak tavasszal és nyáron, és akkor is csak jó időben kerítsünk sort. Vigyázzunk arra, hogy a malac szükség esetén árnyékba húzódhasson, valamint védelmet kapjon az eső ellen. Ne vigyük a tengerimalacot a fűtött szobából egyenesen ki a hűvösbe, és fordítva se járjunk el így. Az erős hőmérséklet-ingadozás ugyanis árt az állatnak.
Huzamosabb ideig is tarthatjuk a szabadban a tengerimalacot, de ha napközben a hőmérséklet nem haladja meg a 15 °C-ot, be kell vinnünk az állatot a lakásba. Egy részben fedett kifutó vagy egy nyúlketrec kiválóan megfelel kültéri tengerimalac-tartásra. A ketrecnek teljesen fagymentesnek kell lennie, az a legjobb, ha dupla falú és szénával van kibélelve. A vadon élő és a hegyvidékeket benépesítő tengerimalacok szervezete elviseli az alacsony hőmérsékletet is. A több évszázados háziasított tartás után azonban a mi tengerimalacaink már korántsem ilyen "fagyállóak". Ne feledjük: a kültéri tengerimalac-lakhely igen vonzó az olyan nemkívánatos vendégeknek is, mint a patkányok vagy az egerek. Egy ellenálló drótháló azonban távol tarthatja ezeket a kártékony látogatókat. Egy korhadozó lakhely eszményi otthona a rovaroknak, a penésznek és az egyéb kórokozóknak, úgyhogy tartsuk megfelelő állapotban a malacok férőhelyét.
A kültéri tartás egyik hátránya, hogy sokkal kevesebb kapcsolatunk lesz az állatunkkal (állatainkkal). Különösen a magányosan tartott tengerimalac szenved, ha az udvaron helyezzük el. A tapasztalat szerint a lakásban tartott tengerimalacok sokkal hosszabb életűek, mint a kertben elhelyezett fajtársaik.
Végül még egy tanács: legkevésbé a hosszúszőrű tengerimalacoknak felel meg a kültéri tartás.

Ketreckészítés saját kezűleg: 

• Az alja készüljön kemény anyagból (üveg, műanyag), amely nem szívja magába a nedvességet.
• Ne használjunk szétrágható anyagokat a készítés során.
• Ne rakjunk csavart, szeget olyan helyre, ahol az állat rágni kezdhetné.
• Ne használjunk műanyag bevonatú dróthálót.
• A padló ne dróthálóból készüljön.
• A ketrecet jól megvilágított helyen állítsuk fel.
• A kifutó ne legyen a tűző napon; különösen nyáron kerüljük az erős napsütést.
• A ketrecnek könnyen tisztíthatónak kell lenni. Gondoskodjunk a jó szellőzésről, ám kerüljük a huzatot.
• Sem a túl alacsony, sem a túl magas páratartalom nem tesz jót a tengerimalacnak.

Almozóanyagok
A kisrágcsálók ketreceit hagyományosan faforgáccsal bélelik. Ezt az almozóanyagot néha fűrészpornak nevezik, ami tévedés - ez két teljesen különböző dolog. A forgács nagyszerűen magába szívja a nedvességet, és sokáig szagmentes marad, és ez nagy előny. Ugyanakkor hátránya, hogy általában erősen poros. A legújabb kutatásokból kiderült, hogy ez a por nem tesz jót a rágcsálóknak. Manapság már sok, "egészségesebb" almozóanyagot is vásárolhatunk.

 Forgács
Miként már említettük, a forgács nem a legjobb almozóanyag. Mióta a por káros hatását felismerték, egyes gyártók pormentesítik a forgácsot. Ha tehetjük, inkább válasszunk jobbfajta almot, még ha az drágább is valamivel, mint a forgács.

 Széna
A tengerimalacok szeretik a szénát maguk alatt, és rágcsálnak is belőle; fontos táplálék számukra. Mivel azonban csak gyenge nedvszívó hatással rendelkezik, ne ezt használjuk alomnak.

Szalma
A szalma eredeti állapotában túl durva ahhoz, hogy tengerimalac-almot készítsünk belőle. Nemrég jelent meg a kereskedelemben a felaprított szalma, amely csodálatosan puha, így fészekanyagnak kiváló. Csekély vízfelszívása miatt azonban ketrecalomnak nem ajánljuk.

Préselt granulátum
Ez egy újfajta almozóanyag. Az éles peremű szemcsés granulátumok nem felelnek meg a sokat futkározó tengerimalacok számára.

Homok
A homok nem jó nedvszívó, és gyorsan bepiszkolódik, így ez sem ajánlott tengerimalac-alomnak.

Aprított papír
Az összeaprított papír nagyszerű játéklehetőség a tengerimalacoknak, és a fészekbe is jó. A ketrec aljára helyezve azonban nem kielégítő a nedvszívó hatása. Sohase helyezzünk régi újságokat a tengerimalac alá, mert a nyomdafesték mérgező lehet. Minél jobb vízfelszívású almozóanyagot használjunk, kiegészítve azt puha, hőszigetelő fészekanyaggal.

A ketrec berendezése
Egy csupán alommal ellátott ketrec sivár otthon a tengerimalac számára. Otthonában mindig legyen egy szénatartó, amibe az eleségnek szánt szénát helyezhetjük. A vizesüveget kívülre akasszuk a rácsra, és csak a szopókája nyúljon be a ketrecbe. A szopókában lévő kis fémgolyó szelepként működik, és csak akkor enged ki vizet, ha a tengerimalac nyalogatni kezdi. Minden tengerimalac hamar rájön, hogyan tudja használni az itatóüveget. A szárazeleségnek nehéz kő-, vagy cserépedényt használjunk. A tengerimalac szeret az edény szélére támaszkodva enni, ezért ha az túl könnyű, felbillenhet. A zöldeleséget egyszerűen tegyük a ketrec aljára.
  Mivel a tengerimalac a természetben üreglakó életmódot folytat, kedveli a búvóhelyet. Ez lehet egy kis fadobozka, ahová behúzódhat, ha nyugalomra van szüksége. Ha a malac a szabadban van (akár időszakosan is), ne használjunk sötét színű dobozt, mert az a tűző napon nagyon felmelegedhet. A tengerimalac tiszta állat, mindig kiválaszt magának egy sarkot, ahol a dolgát végzi. Ha ezt a sarkot néhány naponként kitakarítjuk, az egész almot ráér minden második héten kicserélni.

Veszélyforrások
Egy szelíd és viszonylag kis ketrecben élő állatot rendszeresen ki kell engedni a lakásba, hogy egy kicsit szaladgáljon. A megfelelő mozgás jót tesz az állat egészségének, de a szabadon engedett tengerimalac veszélyes helyzetekbe is kerülhet. Nagyon ügyeljünk a villany drótokra! A tengerimalac bármit megrághat, és a 220 V végzetes a számára. Arra is vigyázzunk, hogy ne lépjünk rá véletlenül az állatra, és az ajtóval se lapítsuk oda valahová (ez sajnos elég gyakran megtörténik!). Lehetőleg gátoljuk meg a tengerimalac és a kutya vagy a macska találkozását. Számos szobanövény mérgező, tehát ne engedjük a tengerimalacot a zöld növények közelébe. Párkányon, asztalon ne futtassuk az állatot, mert könnyen lezuhanhat, és összetöri magát!
Figyeljünk oda a kerítés vagy az erkélyrács épségére is. A tengerimalac gyorsan felfedezi a kínálkozó lyukakat, és ki szeretné, ha a tengerimalacából a szomszéd kutya ebédje lenne?! A háziasított tengerimalac immár nem bozótlakó állat, így a tüskés, tövises bokrok veszélyesek a számára.
Végül pedig: ne hagyjuk a tengerimalacot kint az esőben; ha a megázott állatot szél is éri, súlyosan megbetegedhet.

                                  Ápolás

Fürdetés
Nercolajos macskasamponnal, kölyökkutya samponnal, vagy közönséges babasamponnal javasolt 2-3 havonta, vagy amikor a malacka szőre szemmel láthatóan piszkos.

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat